Az idén nyáron feleségemmel Sziciliában voltunk. Két éve érlelődött a terv, hogy meg kellene nézni Szicíliát. De hogyan? Ha csak ezért motorozunk oda, túl sokat megyünk az olasz csizmán oda és vissza autópályán, sok pénzért, unalmasan. Ha viszont Olaszország valamely más részének bejárásával kapcsoljuk össze, az túl nagy falat, vagy csak igen felületes rohanás lesz belőle. Végül a következőt találtuk ki: menjünk el motorral Genovába, onnan komppal Palermóba, bejárjuk Szicíliát, majd ugyanígy haza. Így megússzuk a felesleges autópályázás nagy részét, s hajókázunk is.
Elkezdtük a szervezést. Először a kompjegyet kellett megvenni. A MAHART Tours segítőkész munkatársa segítségével sikerült ezt elintézni. Végül egy kabinjegyet vettünk, mert úgy ítéltük meg, hogy a 20 órás hajóút csupán a fedélzeten, egy műanyag székben ülve inkább túlélő próba, mi pedig nyaralni indultunk. Ezután nekiláttunk szállást szervezni. A kempingről ezúttal lemondtunk, mert sok csomagot kell hozzá cipelni, s nagyon meleg van ott, ahová megyünk, kőházban mégis jobb. A hazai utazási irodák csak igen drága szállásokat javasoltak, vagy kész autóbuszos utakat. Mi úgy gondoltuk, 31000Ft kicsit sok egy éjszakáért (reggelivel.) Végül a Bed and Breakfast.it honlapot kezdtük el böngészni. Itt nagyon jó szállásokat találtunk 50 euróért naponta ( két fő, szoba + fürdőszoba, reggeli, motor a kertben. ) A szállásokat emailben lefoglaltuk, pénzt nem kértek előre.
A terv így szólt: Leutazunk Lentibe, ott egy kis fürdés, majd másnap irány  Palmanova. Ez egy kis város Trieszt felett kb 20km-rel, Lentitől kb 400km. Mivel a szlovéneken keresztül megyünk, így semmi időt sem veszítünk a határátlépéseknél. Palmanovából újabb egy nap Genova, kb 450km. Estére kellett odaérni, 7-kor kellett a kikötőben lenni. 9-kor indult a hajó, ami másnapdélután 5-re ért Palermóba. Ott foglaltunk 4 napra szállást, majd újabb 4 napra Piazza Almerinában, a sziget közepén, hogy ne csak a túristákkal zsúfolt részt lássuk. Ezután vissza Palermóba, újra komp, s már Genovában leszünk. Itt megint kellett szállást foglalni, hiszen ide is délután 5-kor ér a hajó, aznap biztosan nem megyünk tovább. Genova felett, egy Busalla nevű helyen foglaltunk szobát. Innen majd csak hazajutunk, több szállást nem foglaltunk előre. Az összes szállás címét felírtuk, különösebben nem keresgettük a helyüket a városok térképein, majd a GPS…
Az élet egy picit átírta terveinket. Lenti kitűnő hely, a strand első osztályú. Reggel  indulás előtt szerettem volna beírni az első olaszországi címet a GPS-be, de a készülékben nem találtam Olaszországot. Egyáltalán nem. Pedig két éve ugyanezzel a készülékkel jártuk be Nápolyt és környékét. Csak most indulás előtt frissíttettem a térképeket, és ezt nem kellett volna. A bajon Lenti egyik számítástechnika boltjában segítettek, sok jóakarattal, vagy két óra munkával. Most is igen hálás vagyok érte.

Ezután gond nélkül jutottunk el Palmanovába. Szállásunk kitűnő, a helyi pizza még ennél is jobb volt. A másnapi út Genovába semmi érdekességet nem tartalmazott: sokat kellett autópályán menni. Genovában nem egyszerű megtalálni a kikötőnek azt a mólóját, ahonnan a mi hajónk indult. Egy moldovai illetőségű ottani munkás segített ebben, mert vele lehetett oroszul szót érteni, míg a többi olasz, akivel ott találkoztunk, csak anyanyelvét beszélte folyékonyan. Két órával a beszállás megkezdése előtt letáboroztuk a motort a komp előtt. Az ott őrködő rendőrnő – aki már beszélt angolul – biztosított arról, hogy motorunk és a rajta lévő csomagok ott, a hajó előtt biztonságban lesznek, elmehetünk még nézelődni. Így is tettünk, s tényleg semminek nem kelt lába, míg odavoltunk. A kompra a motorosok szálltak fel először, s nagy gyakorlattal rendelkező szakember kötötte le az összes motort. Én tartottam ettől egy kicsit, ezért megvártam, míg a mi motorunkra is sor került. Nagyon figyelmesen, biztonságosan mindkét oldalra rögzítette a gépet, így nyugodtan mentünk fel a kabinba. A motorra láncolva hagytuk a sisakokat, mások is ezt tették. Az utazás alatt le volt zárva a garázs rész, így nem tűnhetett el semmi. Mi is csak a 20 órás hajóút alatt használandó dolgainkat vittük fel a kabinba, nem kellett kényelmetlenül cipekedni. Maga a hajóút kényelmes volt, reggelizni és ebédelni viszonylag olcsón lehetett a kávézóban és az önkiszolgáló étteremben. Persze volt exkluzívabb étterem is, ennek mi csak az árlistáját néztük meg.
Az útikönyv szerint Szicíliában a közlekedés kaotikusabb, mint Olaszország egyéb részein, de azért nagy figyelemmel megszokható. A könyv mindenképpen óvott a Palermóban és a Cataniában való vezetéstől. De a komp Palermóba érkezett, így eldőlt, hogy ott vezetek-e. Az első egy-két óra tényleg borzasztó volt. Nehéz hirtelen megszokni, hogy míg balról egyszerre két robogós is előz, nem érdemes jobbra húzódni, mert ott jön kb 70-nel a harmadik. A forgalmi sávokat egyáltalán nem figyelik, annyian mennek egymás mellett, ahányan elférnek. A kanyarodást vagy előzést ritkán jelzik indexszel, minek is, hiszen úgy is lehet látni, hogy pl megelőztek. Persze az is lehet, hogy indexelne, ha lenne indexe, de az régen összetört. Tíz autóból kilenc biztosan meg volt húzva, törve egy picit. Ezzel együtt nagyon figyelnek egymásra. Sokat dudálnak, s ez nem a türelmetlenség jele, csak jelzik, hogy kanyarodnak, előznek, vagy valamit majd tesznek, tehát figyeljünk. A forgalomnak a mienktől eltérő lüktetését egy nap alatt sikerült megszokni, végül nekem kifejezetten tetszett. Valahogy az a vezérlő elv, hogy mindenki a lehető leggyorsabban és legegyszerűbben elérje a célját, minél kevesebbet álljon. Több alkalommal is láttunk a forgalmi dugókat feloldani igyekvő, intézkedő rendőröket. Szájukban a síppal mutogatnak, rendelkeznek, s az autósok vita nélkül betartják az utasításaikat. Szóval hasznosak. Pedig nincs a szolgálati Alfa Romeojukra írva, hogy „Szolgálunk és védünk”.
Palermotól nyugatra, egy Capaci nevű helyen szálltunk meg. Innen csillagtúra-szerűen jártuk be a sziget északi és nyugati részét. Maga Palermo is nagyon szép, építészeti nevezetességekben gazdag. Nagyon sok épületére jellemző, hogy a történelme során arra járt népek mindegyike javított, gazdagított rajta valamit. Így egy épületen belül lehetett megfigyelni a normannok, szaracénok és olaszok stílusát. Jellemző, hogy amikor a sziget normann fennhatóság alatt volt, s normann helytartó és püspök egymással rivalizált, akkor ennek megnyilvánulási formája az volt, hogy míg egyikük Palermoban épített egy csodálatos dómot, addig másikuk néhány kilométerrel arrébb, Monreáléban egy még szebbet. Mindkettőt érdemes megnézni, csodálatosan szépek. A monreáli katedrális tornyából az egész palermoi öblöt lehet látni.
Egy napos kirándulást tettünk Agrigentoba, a templomok völgyébe. Ez kb 160km-re volt szállásunktól, szinte függőlegesen átvágtunk a szigeten. Errefelé nincs is sztráda, végig országúton mentünk. Érdekes a sziciliai táj. Vadnak tűnik, bár az volt az érzésünk, hogy minden megművelésre alkalmas helyen termesztenek valamit. Maga Agrigento, a romok lenyűgözőek. Nagyobb és jobb állapotú templomok maradtak itt fenn, mint Aténban. Csak azzal volt nehéz megbarátkozni, hogy 45^oC volt árnyékban,/ s persze a romok nincsenek árnyékban./ Nem lehet ezen a nagy melegen csodálkozni, Szicíliának ez a része körülbelül Afrika északi részével van egyvonalban.
Ugyancsak egy napos kirándulást terveztünk Cefaluba az északi parton. Végül is szép volt, de egy picit kirakat. Az volt az érzésünk, olyan, mint a Balatonnál Siófok. Aki ezt szereti, annak bátran ajánlom. Mi olyan nagyon nem élveztük. Itt találkoztunk először honfitársainkkal, a cefalui dómban. Repülővel jöttek, autót béreltek. Ez is jó alternatíva lehet a sziget megismerésére.
Négy napot szántunk az északi és nyugati rész bejárására, s persze ez nem volt teljesen elég. Ezután átköltöztünk a sziget közepére, Piazza Armerinába. Azért esett a választásunk erre a helyre, mert szerettünk volna valami kis képet kapni arról is, hogyan élnek az emberek ott, ahol nem hemzsegnek a turisták. Hát itt nem hemzsegtek. Szállásunk úgynevezett „agriturismo” hely volt, vagyis régi parasztház , amelynek nagy kertjében zöldséget, dinnyét termesztettek, állatok is voltak. A reggeli sem a szokásos „breakfast” volt. Az ebédlőben a nagy asztalt körbeülték a vendégek, egy angol, egy francia, néhány olasz házaspár, s persze mi is. Előfordult, hogy 15-en reggeliztünk együtt. Ekkor jött a gazdasszony, „mamma Maria”, s rengeteg finomságot kínált: teát, tejeskávét, többfajta gyümölcslevet, saját készítésű narancslekvárt, sonkát, s valami szicíliai specialitást is: frissen sült zöldségek kenyérszeletek között. Most csak azokat soroltam, amikből mi is ettünk. S persze a kedves hölgy végig traktált, együnk még, mit hozhat még. S persze olaszul. Félreértés ne legyen: ez a szállás reggelivel együtt kettőnknek 50 euróba került éjszakánként, nem egy több csillagos szálloda volt. Innen kiindulva megnéztük Taorminát. Ez a város is igazi turistaparadicsom. Hangulatos, szép kisváros, s a görög színház, s főleg a kilátás onnan gyönyörű. Aki a színház nézőterén ül, az a színpad felett elnézve az Etna pipáló csúcsát láthatja. Tényleg gyönyörű. Itt, a színházban találkoztunk a második magyar családdal Szicíliában: Máltáról jöttek át gyorshajóval, csak egy kirándulásra. Igen kevés idejük volt, csak Taormina legfrekventáltabb részeire jutott. Szicília geometriai középpontjának Ennát tartják, ez a sziget legmagasabban fekvő települése, ezt is megnéztük. Egy valaha monumentális normann erőd maradványai, s a nélkülözhetetlen dóm alkották a látványosságokat. Érdekes volt látni az egyik szép templomban, ahogy a környék háborúkban meghalt fiairól megemlékezetek: a fal tele volt urnákkal, némelyiken fotó is volt, s mellettük az olasz zászló. Mint megtudtuk, itt vagy a környéken született férfiakról volt szó, az első vagy a második világháborúban haltak meg, bakák és tisztek vegyesen. „A mi halottaink. „-mondta  a templomra ügyelő hölgy.

 Egynapos kiránduláson néztük meg  Caltagironet és Siracusát. Előbbi a szicíliai kézművesség, különösen a fazekasság központja. Ide úgy jöttünk, hogy Piazza Armerinában a GPS-be beírtuk a város nevét, s a legrövidebb utat jelöltük, autópályák kitiltva. Hát a következő kb másfél órában legfeljebb 200 méter utat tettünk meg egyenesen, kanyarból kanyarba estünk. Nagyon sok aranyos településen mentünk keresztül, érdekes volt!

Caltagironeban a fő látványosság a rengeteg kerámiát áruló és helyben gyártó kis bolt. Természetesen van dóm is, amelyhez a Santa Mariad el Monte lépcsősor vezet. Ez 142 lépcsőből áll, melyek előlapja mind különböző, díszes csempékből épült fel. A hozzáértők szerint a csempék motívumai arab, normann és spanyol hatást mutatnak, ezek a népek biztosan szerepeltek a városban hódítóként. A lépcsősorról jobbra – balra kis üzletek nyílnak, bennük rengeteg kerámia. Innen Siracusaba már gyorsabban mentünk, kicsit nagyobb utakon. Itt az óváros nagyon hangulatos, kis szigeten van, ahová két hídon lehet bejutni. Persze különböző táblák tiltják a behajtást, alattuk rengeteg kivétel. Az olasz nyelvben való járatlanságom miatt azt a megoldást választottuk, hogy ahová az olasz robogósok bementek, oda mi is, s ahol ők leparkoltak, ott mi is ott mertük hagyni a motort. No hát az olaszok mindenhová bemennek robogóval, s bárhol megállnak vele. Ezért azután az óváros szívében, egy bank falánál – kamerákkal figyelve –parkolt a motorunk, míg mi a várost néztük. Kíváncsi lennék rá, autós testvéreink hogyan oldják meg az ilyen problémákat. Az óváros egyébként szép, de ez is igazi turista – csapda, étteremben enni igen drága, viszont a fagylalt itt is kitűnő. Pontosan kétszer annyiba került itt egy adag fagylalt, mint Palermo egy kis utcájában, a piac mellett. S a palermoi sem volt rosszabb. De hát ahol sok a turista, ott drága az élet.
Még egy említésre méltó helyet néztünk meg a sziget belsejében: Villa Romana di Casale-t, Piazza Armerinától kb. 10 km-re. Ez egy III.-IV. századból való villa, amelyet annak idején sárlavina temetett be, így viszonylag épségben megmaradt, a padlóit borító mozaikok épen maradtak, s ellopni sem lehetett azokat az idők során, hiszen a feltárás még most is tart. Elképesztő mennyiségben és minőségben maradtak meg a mozaikok. A legnagyobb 60 méter hosszú, s 5-6 méter széles. Minden egyes teremnek más témájú volt a burkolata. A szokásos harci jeleneteken, vadászatokon és szörnyekkel csatázó isteneken kívül pl kétrészes fürdőruhát viselő lányok labdajátékát is megnézhettük. Honnan is ered a bikini? Tényleg a nevet viselő szigetről? De itt már a III.-IV. században készült mozaikon is volt!
Lassan elfogyott az időnk, indulni kellett Palermoba, a komphoz. Sajnáltuk, mert igazán jó hely volt a sziget belseje.
A palermoi kikötőben a komp indulásáig még pihentünk egyet pálmafák árnyékában, azután beszállás. A hajóút most is kényelmes volt. Nem vittünk a fedélzetre ennivalót, hanem az önkiszolgáló étteremben ettünk ketten kb 18 euróért finom olasz ebédet. Még kibírható ár, finom tészták.
Genovából nem indultunk rögtön haza, hiszen a komp délután 5-kor kötött ki. Megaludtunk egy Busalla nevű helyen, Genova felett kb 20km-re. Ezt a szállást is előre foglaltuk, vártak ránk, kényelmes volt. Este a városkában ünnepeltek valamit, nem tudtuk kideríteni, hogy mit, de azért finom bólét lehetett kapni. Másnap elindultunk hazafelé, s 860 km megtétele után megérkeztünk Lentibe, ahonnan elindultunk. Ez augusztus elsején volt, s az olaszoknál kb 80 km-es dugóba kerültünk. Kitört a szünet náluk is. Persze a dugóban is használhatták a motorok és a robogók a leállósávot, így minket nem érintett tragikusan az autósokat több órás várakozásra késztető dugó. A szlovén autópályán gond nélkül jutottunk Lentibe. Az ottani panziós örömmel fogadott, s mi is örömmel vacsoráztunk egy kétszemélyes hústálat. Finom volt a sok pizza és pasta, de már jólesett egy kis rántott húst, cigánypecsenyét is enni.
Kicsit szomorúan jöttünk Budapest felé az M7-esen. Így közvetlenül jobban lehetett érezni a két ország közlekedési kultúrája közti különbséget. Van mit fejlődnünk. S hová rohanunk ennyire?
Sok időbe került az útra való felkészülés, de megérte. Bármikor visszamennénk még két hétre, s még bőven lenne látnivaló.
Útikönyv: Szicília Útikönyv, Alexandra Kiadó. Lehet, hogy van más is, de ez jó volt. Egy magyar családdal találkoztunk Cefaluban, ők is ezt szorongatták.
Költségek: hajóút Genovából Palermóba és vissza 640 euró. Ez lehetett volna 100 euróval olcsóbb is, ha februárban vesszük meg. S ha kabin nélkül utaztunk volna, csak 440 euro lett volna. De az út 20 óra, így kényelmesebb volt.

A benzin kicsit drágább, mint nálunk, kb 3800 km-t motoroztunk, s a Yamaha Faser 600-as átlagban 5 litert fogyasztott 100 km-enként. 150 km/h fölött nem mentünk.
Szállásra 50 eurót költöttünk Olaszországban éjszakánként, reggelivel. 10 éjszakánk volt ott. A motor mindenütt zárt udvarban állt. Magyarországon, Lentiben kicsivel több mint 7000 Ft volt a szállás éjszakánként reggelivel.
Az olasz autópályáért fizetni kell, de korrektul van megszervezve: ahogy rámész, kapsz egy jegyet, s csak a lehajtásnál kell fizetni. Vigyázni kell, mert ha automata van a lehajtónál, az nagy címletet – pl 50 euróst – nem fogad el. Vagy legyen apró, vagy embert kell keresni a fizetéshez.
Enni a szieszta idején szinte lehetetlen, jobb, ha ráállunk a reggeli – vacsora ritmusra. Egy kisvárosban 5 euro körül van egy pizza, turisztikai gócban inkább 8. Általában, nagy turista-helyen csak nézelődni szabad, mert nagyon le tudnak venni. A boltban 0,5 eurós ásványvíz Siracusában, egy fagylaltosnál már 2 euró. De legalább hideg. Csapvizet mindenütt lehet inni, fogyasztható.
Utazásra, benzinre, szállásra, autópályára, étkezésre, belépőkre és persze finom olasz kávékra és fagyira összesen körülbelül 1700 eurót költöttünk. Ez leírva sok, megkeresve még több, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk és régi tervünket sikerült valóra váltanunk.
Gyakorlatilag olaszul lehet beszélni egész Szicíliában – annak, aki tud. Az angolt kevesen értik, németül értővel nem találkoztunk. Ja, és volt egy moldovai kikötőmunkás, aki jól beszélt oroszul. Tehát egy olasz – magyar útiszótár jól jön. No meg lehet mutogatni is, azt jól értik.